2008. november

Projektünk központi rendezvénye, lényege a csoportos diákcsere volt. A 20 tanuló és a két tanár a kiutazás idejére már jól megismerte egymást, a közös zenei és táncpróbák, a nyelvtanulás összekovácsolta a kis csapatot. Indulás előtt nagy volt az izgalom, megvan-e minden útiokmány, jegy, kellék, hangszer, jelmez, meleg ruha? S hogyan fogjuk mindezt Finnországba szállítani? A szülők szerencsére segítettek: az egyik apuka hússzállító teherautóján szállította Ferihegyre nagyobb bőröndjeinket. Két szülő autóval egészen a repülőtérig vitte a nem Debrecenben lakó diákokat. Már a repülőút is tartogatott izgalmakat azoknak, akik először élték át a földtől való elszakadás élményét.

A megérkezés a szokásos keretek között zajlott: bár a finn családok és a magyar diákok előzetesen már ismerték egymást, illetve leveleztek, ott volt a kezdeti elfogódottság a levegőben. A délutáni és esti családi programok és a diákok közös esti bulija után már lényegesen kevesebben „szégyenlősködtek”. Tanulóink „élesben” is kipróbálhatták, mit tudnak finnül és angolul, bemutatkoztak, beszéltek családjukról és hobbijukról. Jártak a híres finn szaunában, megcsodálták a települést körülvevő erdőket, sziklákat.
Másnap reggel, amikor találkoztunk az iskolában, már mindenki lelkesen tudósított a finn lakáskörülményekről, családmodellekről, étkezési és vásárlási szokásokról, sporttevékenységekről. Ez a nap az iskolával való ismerkedésre adott lehetőséget. Teret kaptunk a személyes bemutatkozásra is: tiszteletünkre összehívták az iskola minden tanárát és diákját, s elmondhattuk, kik vagyunk és mi célból tartózkodunk náluk. Diákjaink adtak egy kis ízelítőt a magyar zenéből: Kitti citerázott, Gergő zongorázott. Tanórákat látogattunk, ahol a finn tanárok igyekeztek a mi diákjainkat is bevonni az éppen folyó tevékenységekbe. A legnagyobb sikere az énekórának volt: diákjaink lelkesen vették kézbe a jó minőségű hangszereket, s igyekeztek együtt zenélni és énekelni a finnekkel. A csupa tükörfalú táncterem is odavonzotta tanulóinkat. Látogatásunk idejére megkaptuk a tanárok pihenőhelyiséget, a szauna melletti kandallószobát, ahol biztonságosan elhelyezhettük holmijainkat, s központi találkozóhelyként is jól funkcionált. A menzaebéd után elkezdtük a színpad kipróbálását, a technikai kellékek beállítását, a közös próbákat. A tanároknak lehetőségük nyílt a finn kollégákkal való találkozásra, újabb óra- és szertárlátogatásokra. A finn vendéglátókkal töltött este a fiatalok számára a barátkozást, ismerkedést szolgálta.
Egy egész napot töltöttünk Helsinki nevezetességeinek megismerésével. Meglátogattuk a sziklába vájt Temppeliaukion kirkko templomot, a székesegyházat, a kikötőt, az elnöki palotát, s más fontos épületet. Nagy sikere volt az Atheneum múzeum képzőművészeti kiállításának. Diákjaink örültek a röpke szabadidőnek is, amit a piactéren, illetve a Kamppi bevásárlóközpontban tölthettek. Rengeteg fényképet készítettünk! Este nagy volt az izgalom, mivel mindenkinek egyedül kellett hazatérnie. Természetesen senki sem tévedt el.
Másnap délelőtt ismét az iskolában gyakoroltunk, a kíváncsibbak tanórákon is részt vettek. Ebéd után a finnekkel együtt egy közeli tó partján fekvő Holma nevű oktatási központba indultunk. Először végigjártuk az erdei tanösvényt, gyönyörködtünk a tóparti naplemente látványában, holdvilágnál hintáztunk a játszótéren, majd vacsora után, amikor megérkeztek a szülők és néhány tanár is családostul, kezdetét vette az „örömzenélés”. Énekeltünk, játszottunk, sokat nevettünk. Az „ottalvós buli” mindenkinek tetszett.
Aztán végre felvirradt a nagy nap: amikor előadhattuk Zenés utazás Magyarországon című produkciónkat. A délelőtt még kellett az utolsó táncpróbákra, beéneklésre, hangolásra, az aula berendezésére. Délben az egész finn iskola előtt mutatták be diákjaink, mit tudnak, a finn tanulók pedig a videófelvételről és a technikai háttérről gondoskodtak. Természetesen történtek kisebb „bakik”, de általában az elkövetőkön kívül ezeket senki más nem vette észre. A sikert számomra az jelentette, hogy rögtön az előadás után odajött egy finn kislány, és cserediáknak jelentkezett hozzánk. (Anniina 2009 tavaszán egy hónapot töltött Debrecenben, elkezdett magyarul tanulni, s szeptemberben egy csokonais diákot lát vendégül.)
Este a projektben részt vevő tanárok közös vacsorára voltak hivatalosak, ahol kötetlen formában tudtuk megbeszélni az eddig végzett és a még hátralévő feladatokat. A szombati és a vasárnap délelőtti programokat a családok, illetve a fiatalok önállóan szervezték. Általában elmentek a finnekkel együtt sportolni, vásárolni, többen folytatták a Helsinkivel való ismerkedést, kisebb múzeumokat kerestek fel, moziba mentek.  Néhányan még ekkor is „dolgoztak”, mert csatlakoztak a finn iskola svédországi fellépésre készülő énekkarához. A tanárok eljutottak a finn Nemzeti Operába, ahol Csehov Sirályának balettváltozatát tekintették meg. November 9-én egy óriási komphajóval Stockholmba indultunk. Az úszó város mindenkinek élményt jelentett. A fiatalok lelkesen vetették bele magukat a szórakozási lehetőségekbe: táncoltak, karaoke-számokat énekeltek, ismerkedtek a nemzetközi utas közönséggel, kóstolgatták a finom, s számukra sokszor egzotikus ételeket. Kezdtek hozzászokni a mindig két nyelvű feliratokhoz, hirdetésekhez. A viharos éjszaka nem hozott sok nyugalmat: többen tengeri betegek lettek, s Molnárné Kocska Judit tanárnő áldozta fel magát, hogy egy éjszakára az ápolónő szerepét is vállalja.  Reggelre szerencsére mindenki helyrejött, és zavartalanul tudtunk Stockholm óvárosával ismerkedni. 1 órakor az énekkar a finn templomban lépett fel – nem valami nagy közönség előtt, de lelkesen és tehetségesen. Délután mindenki szabadon csatangolhatott a svéd fővárosban. A visszaúton már tapasztalt tengeri medveként vettünk részt. A négy tanárnő is ráért most kötetlenül beszélgetni, ismerkedni. 11-én a finn diákoknak tanítási napjuk volt, ezért a kikötőből egyenesen Klaukkalába mentek. Néhány magyar tanuló is csatlakozott hozzájuk, de a többség mégis inkább Helsinkit választotta. Lehetőség nyílt az utolsó zsebpénzmorzsák elköltésére is. Az utolsó estén néhányan már elkezdték a búsulást, de a legnehezebb pillanatokat most is a repülőtéren éltük át. A magyar fiatalok úgy megszerették a finn családokat, hogy könnyek között váltak el egymástól.
A repülőút gyors és eseménytelen volt, hacsak nem számítjuk azt, hogy Gábor ez alatt a rövid idő alatt is képes volt elveszíteni a beszállókártyáját. Rengeteg csomagunkkal a Ferihegy megállónál kászálódtunk fel az Inter City-re. Szabina hazatelefonált és vasutas szüleinek beszámolt a helyzetről. Érdemes volt! Az IC hihetetlen módon a szokásosan sokadik vágány helyett az elsőre érkezett! A debreceni Nagyállomáson mindenki tudta, kik vagyunk és honnan jövünk, úgy fogadtak bennünket, mint a hírességeket. Azok is voltunk! Ez igazán nagy élmény volt nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek számára is.
A mobilitás beváltotta a hozzá fűzött reményeket: 20 tanuló és két tanár ismerkedhetett meg Helsinki és környéke valamint Stockholm nevezetességeivel, a finn iskolával, a hétköznapi élettel. Gyakorolhattuk a finn és angol nyelvet, új baráti és kollegiális kapcsolatokat létesíthettünk. A színpadi előadás sikere megnövelte tanulóink önbizalmát, további motivációul szolgált számukra. A tanárok tapasztalatokat szerezhettek az iskolában, a szabad időben pedig feltöltődhettek, művelődhettek, s egy kicsit ki is kapcsolódhattak. Az együtt töltött idő javította, szorosabbá fűzte a résztvevők közötti kapcsolatokat.

Az előadott számok a következők voltak:

• Menni kéne ének, gitár
• Rebeka finn nyelvű bemutatkozó, tájékoztató szövege
• Filomela – ének, fuvola
• Reneszánsz tánc
• Fuvoladuett
• Magyar népzenei blokk – ének, citera, hegedű, furulya
• Balatoni vonat - magyar népdal finnül
• Rod Stewart: I’m sailing – ének, dob, gitárok, zongora
• KFT: Afrika – minden szereplő
• Gabriela Climi: Sweet About Me – ének, zenekar
• Hair 13 - tánc
• Ha én rózsa volnék – énekegyüttes, szólisták, zongora
• Tánc a hóban – ének, zenekar
• Modern tánc és aerobik
• Robbie Williams – ének, zenekar
• Kelly family: Angel – ének, zenekar

Az egész előadás alatt Magyarországot és a Csokonai Gimnáziumot ábrázoló képeket vetítettek a háttérbe.